Milyen a jó édesítőszer? Melyiket kellene választanunk?
A téma legalább annyira felkapott és sokakat érint, mint például a zsiradékok helyzete margarin-vaj vita, vagy a tejtermékek köré épült vitaáradat.
Az édesítőszerek kapcsán még gyerek voltam, amikor először találkoztam a szacharinnal, mert egy sütiben az volt, kiderült, hogy az én amúgy is kényes gyomrom nem bírta. Akkoriban itthon már elindult az aszpartám, meg az egyéb ciklamát alapú cukorpótlók láza, szerintem senki nem tudott ezekről az anyagokról túl sokat, csak fogyasztotta.
A következő állomás kb 5 éve, amikor a cukrot édesítőszerre cseréltem itthon és ezzel egyidőben az akkori munkahelyemen a hozzáadott cukor nélkül készült sütiválaszték bevezetése volt a téma. Akkoriban találkoztam először ezeekkel az édesítőszerekkel a maltitoltól és szorbittól kezdve a nyírfacukorig és a sztíviáig, na meg persze ne hagyjuk ki az eritritet. A sztívia már ekkor is nagyon tetszett, mert milyen menő már, hogy azték szupernövény és 300 x édesebb, mint a cukor. Az akkor ismert változatoknál érezhető mellékíz miatt viszont nem csinált túl nagy karriert ahogy a piacon látom. Ez az egyetlen hibája, amúgy egy szuperfood lenne, de ez az aprócska bibi egy édesítőszernél azért elég sok gondot okoz.
Nálam az eritrit egész jól bevált itthon, leginkább a sztíviával kombinált eritrittel főzök és sütök. Igazából annyira nem panaszkodom rá, annyira érzékeny sem vagyok rá. Az eritrit a poliolok családjába tartozik, egy cukoralkohol, melyet bármennyire is természetes édesítőszernek mondanak, nem az. Annyira új, hogy igazából nem tudjuk, hogy hosszú távon milyen hatással van a szervezetünkre. Így motoszkál bennem az a gondolat, hogy lehet, hogy mégse annyira jó ezt használni hosszú távon?
Egy pár hónapja, pont a legjobbkor találkoztam egy kiállításon egy új márkával, az INKA SWEET STEVIA OMEGA 4x édesítővel. Kóstolni is lehetett ott helyszínen édesített vizet, ami elsőre furán hangzik, de olyan telt íze volt, mintha cukros vizet ittam volna, mellékízt nem éreztem. Legalább 5 éve nem volt részem ilyenben. Húha gondoltam ez tök jó, aztán utána olvastam a dolognak, hogy mégis mi ez.
Nos az a jó hírem van, hogy az “INKA” szó nem csak egy marketing hype a névben, valóban egy eredeti perui cuccról van szó. A sztívia növény ugyanis Közép – és Dél- Amerikában honos növény. Egy perui feltaláló megtalálta az eddig ismert sztívia kesernyés mellékízét adó molekulát, amit sikerült semlegesíteni. Ez óriási dolog, hiszen ezáltal már nem érezni rajta a kesernyés ízt.
Akinek még újdonság ez a növény, annak pár szóban a sztíviáról, magyar hangja: jázminkapóca
- semlegesíti a méreganyagokat
- meggátolja a vírusok szaporodását
- normalizálja az anyagcserét
- jó hatással van a vérnyomásra és az oxigénellátásra
- növeli a glükóztoleranciát
- csökkenti a koleszterinszintet meg még sorolhatnám tovább
A termék a sztíviából kivont 99%-os kivonatot tartalmaz (szakavatottak számára: Rebaudioside-A)
De itt még nem állunk meg, van még benne inulin rost, ami egy prebiotikum, vagyis a bélflóránkra jó hatással van. Az omega 3 zsírsav pedig szintén egy szuper alapanyag, az algából kivont zsírsav a szellemi frissességhez, az emlékezetünk karbantartásához és a szív és érrendszer karbantartására is jó hatással van. Ez annyi jó dolog egyben, hogy akár az orvos is felírhatná. Fel is írná valószínüleg, de az a jó hír, hogy ezt nem a patikákban lehet kapni, hanem bio és reformélelmiszer üzletekben.
Tekintve, hogy a sztívia 300 x édesebb a cukornál, higítani kell valamivel, hogy az háztartási mennyiségek esetén is felhasználható legyen. Erre utal a nevében a 4x jelölés, ami már talán ismerős a sztíviával kombinált eritrit kapcsán. Annyit jelent, hogy ez 4x édesebb mint a cukor. Ebben az esetben a hígításhoz egyedülálló módon glükózt használnak, ez egy tudatos választás volt a fejlesztők részéről, mert az egyik legtermészetesebb alternatíva, ha édesítésről van szó. Bármennyire is ördögtől való ötletnek találod, hogy amikor minden pillanatban odafigyelünk a szénhidrátokra, akkor egy édesítőszer esetén önszántamból glükózt fogyasztok. Nos azt tudni kell, hogy eredményességét klinikai adatok igazolják, cukorbetegek és inzulinrezisztensek is fogyaszthatják. Egy kávéba, vagy teába szükséges mennyiség mindössze 0,8 g szénhidrátot tartalmaz, tehát kevesebb, mint 1 g-ot. Ez elhanyagolható, hiszen a felvágottakban lévő rejtett cukrokból is többet viszünk be.
Na de én ritkán hiszek a statisztikáknak, úgy vagyok vele, hogy hiszem, ha látom, ezért saját magamon tesztelem a dolgot. Sőt, bevontam a férjet is, Ő is napi szinten fogyasztja a terméket.
Jövök majd mindenféle finomsággal, amiket ezzel az újdonsággal készítettem. Ugye várjátok már?
Csak szólok, hogy még az is lehet, hogy mostantól minden sütit újra meg tudok csinálni, amivel kapcsolatban az álmaim derékba törtek, amikor anno áttértem az édesítőszerekre.
A bejegyzés az INKA SWEET STEVIA támogatásával valósult meg.