Egy korábbi bejegyzésben írtam a Bottega del Tartufo üzletben tett látogatásomról, ahol igazi bivalyricottát és bivalymozzarellát, prosciutto crudo sonkát, San Marzano hámozott paradicsomot és asztalt olajbogyót szereztem be.
Ezúttal egy igazán izgalmas alapanyagból fogok egy szupergyors desszertet készíteni. Jó hír, hogy nem kell sütni, állni hagyni és még speciális eszköz sem szükséges hozzá.
Az alapanyag viszont különleges, ismét a Budagyöngye Bevásárlóközpontban található Bottega del Tartufo üzletben jártam és beszereztem pár különlegességet, amiket a hétvégén el is használtam.
Tibinek (a Férj) születésnapját ünnepeltük, keveset voltunk itthon, így egy nagyon gyors desszertet találtam ki szimplán azokból az alapanyagokból, amik voltak itthon.
Ehhez a recepthez a képen látható finomságokból a ricottát használtam, azt fontos hozzátenni, hogy bivaly ricottát. Elképzelni sem tudtam, hogy milyen lehet ez a fajta ricotta, főleg, ha az egy olyan kicsi kézműves tejmanufaktúrából kerül ki, mint a La Fattoria di Mezútúr, azaz a mezőtúri bivalytelep tejfeldolgozó üzeme.
Hozzávalók 3 db pizzához:
Először is oszlassunk el egy tévhitet!
A ricotta nem túró. A nevéből eredendően olaszul kétszer főttet jelent, ugyanis a sajtkészítés során visszamaradt tejsavót újramelegítik és ebből lesz ez a finomság.
Inkább egy puha friss sajtnak lehetne nevezni. Krémes állaga van, ebben is egy kicsit különbözik a nagyüzemi ricottától, hogy ez jóval krémesebb.
Ugyan sokan túró helyettesítésére használják, azonban teljesen más alapanyagról van szó. Míg a túró kifejezetten rögös állagú, kicsit savanykás, addig a jó ricotta krémes, inkább a tej ízéhes hasonlító natúr íze van.
Viszonyt az tény, hogy nekem is egy olyan recept jutott eszembe, amit túróból is el lehetne készíteni, viszont azt állapítottam meg, hogy ricottából ezerszer jobb lett.
Jöjjön hát ez a gyors recept.
Hozzávalók 2 adaghoz:
- 250 g bivalyricotta (ajánlom az említett la Fattoria di Mezőtúr termékét kipróbálni)
- 100 g porrá őrölt eritrit
- 1/2 teáskanál vanília kivonat
- 100 g sárgabaracklekvár + egy kevés a diszítéshez
- 2-3 db keksz (én cukormentes zabkekszet használtam) + egy kevés a diszítéshez
- 100 ml tejszín
Elkészítése:
A ricottát a tejszínnel és az édesítővel, valamint a vanília kivonattal összekeverem. A kekszet morzsásra töröm. Majd rétegezem a pohárkrémet, a kekszmorzsával kezdem, majd jön a krém fele a két pohárra elosztva, a lekvár, végül a krém második fele is. A lekvárból még pár kiskanálnyi diszítést rakok és egy kevés kekszmorzsával megszórom.
Az ünnepeltnél amúgy totál betalált és azt mondta, hogy a saját készítésű sárgabaracklekvárom, amit Ő savanyúnak talált egyébként ehhez pont illik, mert a krémes, kicsit zsíros ricotta mellé remekül passzol a savanykás levár. Ez most dicséret vagy kritika?
Amúgy elképzelhető, hogy kicsit átalakult az édes íz iránti igényem, mert mostanában kevesebb édesítést teszek. Emiatt sokszor megkóstoltatom vele is, hogy valami elég édes e.
A bejegyzés a Bottega del Tartufo támogatásával készült.